Visszaemlékezés: 50 éves az Újpesti Aranycsapat első bajnoki címe

Az UTE Baráti Kör visszaemlékezését változtatás nélkül közöljük:

1969. november 23-a piros betűkkel vésődött be az újpesti emlékkönyvekbe. Ezen a vasárnapi délutánon olyan csodálatos menetelés első fejezete zárult heppienddel, amelyet még hét (plusz kettő) dicsőséges rész követett.

A már kiesett Eger gárdája tökéletes ellenfél volt ahhoz, hogy a lila-fehérek megszerezzék azt a hőn áhított két pontot (akkoriban még ennyi járt a győzelemért), amellyel a bajnoki aranyérem az Újpesti Dózsáé lehetett. Az eredménycentrikus játékkal elért 2:0-s hazai siker közel egy évtizednyi böjtöt zárt le, az újpesti szurkolók legnagyobb boldogságára végre megszületett a jubileumi, tizedik bajnoki elsőség.

És akkor olvassunk bele kicsit az akkori Képes Sportba:

"Köszöntjük a bajnokot!

Köszöntjük a bajnokot! Szívből üdvözöljük az Újpesti Dózsa együttesét abból az alkalomból, hogy tíz esztendő után ismét első helyen végzett, illetve végez a Nemzeti Bajnokság első osztályában.

Nagyszerűen indult a bajnokság a lila-fehérek számára. Tavasszal négy győzelem egymás után, majd egy kis megtorpanás: döntetlen az addig már három pontot vesztett Bp. Honvéd ellen. A továbbiakban még két kisiklás: vereség Pécsett és vereség Tatabányától – a Megyeri úton! Objektív ok mindkét vereségre akad. A pécsi mérkőzés előtt került sorra a kalandos, fárasztó törökországi légiút, a Tatabánya elleni mérkőzés első félidejében pedig hiányzott Bene, a gólzsák. A bányászcsapat elleni 26:1-es szögletaránnyal szemben áll a 2:1-es vereség.
A bajnokság tavaszi idényének utolsó heteiben tulajdonképpen nem álltak a lilák az első helyen, mert az ETO elleni mérkőzésüket csak később játszották le. Az idény befejezésekor már az első helyen fordult a gárda s a tabella éléről egy napra sem került le az őszi idényben. Néhány sérülés ugyan ebben az időszakban is sújtotta őket (éppen az FTC ellen hiányzott Bánkuti, Göröcs és Dunai II.), a tartalékok azonban helytálltak. Az említett három játékoson kívül még hárman hiányoztak több mérkőzésről, sérülés miatt.

17 játékos jutott szóhoz az idei bajnokságban az utolsó fordulóig, lényegében azonban 12 főből állt az állandó gárda. Solymosi, Noskó és Dunai III. minden eddigi mérkőzésen játszott, Szentmihályi, Fazekas,Bene, Göröcs és Zámbó egy-egy, Káposzta és Dunai II. három-három alkalommal hiányzott. A törzsgárdához tartozik még Bánkuti (sérülés miatt 9-szer hiányzott) és Nagy László, aki 22 bajnoki találkozón szerepelt. A 18-as keret tagjai közül csak Nyírő nem jutott szóhoz, Juhász 8, Tóth 6, Borbély, Szini és Horváth 1-1 alkalommal kapott játéklehetőséget a mai napig.

1966-hoz viszonyítva nagyot lépett előre az Újpesti Dózsa, már 1967-ben és 1968-ban is, s még nagyobbat 1969-ben. A bajnokságon kívüli kötelezettségek – a nemzeti válogatott mérkőzései és a nemzetközi kupamérkőzések – az átlagosnál lényegesen nagyobb megterhelést jelentettek. Volt válogatott viadal, amelyre tíz újpesti játékos készült a keretben! A sok utazás – bár kényelmes, gyors repülőgépeket vettek igénybe – nem javítja az erőnlétet. Ezekhez óhatatlanul hozzájárul még több órás vonatozás és buszközlekedés is! A csapat edzőjének nem egyszer okozott gondot, hogy rangadó jellegű mérkőzésre csak egy vagy két nappal előbb kapta vissza a játékosait. Farsang Endre, a lila-fehérek szakosztályvezetője egyszer meg is jegyezte: „olyan régóta nem láttam a fiúkat, hogy legközelebb be kell mutatkoznunk egymásnak”.

Hogy miben lépett hát előre az újpesti legénység? Sok mindenben. Így például taktikai fegyelemben. A csapat legnagyobb játékosegyéniségei is tökéletesen a csapat érdekei alá rendelik magukat és százszázalékosan segítik az edzőt, elgondolásai megvalósításában. Az Újpest példája igazolja a legjobban, hogy megfelelő állóképességű, jó erőnlétű, átlagon felüli labdakezelésű, gyors játékosokkal az általuk játszott 1-4-3-2 milyen támadó szellemű rendszer lehet. A lila-fehérek alapfelállási rendje ugyanis a legtöbbször ez. Solymosi „sepreget”, Noskó, sőt Dunai III. is a hátvédek lépcsőzetes vonalában helyezkedik el, Fazekas, Göröcs és Zámbó főleg előkészítő feladatot lát el, s Bene és Dunai II. játszik előretoltan. Persze Fazekasék is rendszeresen felzárkóznak (bizonyítják ezt góljaik), sőt olykor éppen Dunai III., Noskó vagy a sűrűn felfutó Káposzta is támogatja a csatárokat. A nyolc, sőt kilenc mezőnyjátékossal való támadást nagyszerűen elsajátították az újpestiek, ugyanígy a szoros védekezést is, ha ez bizonyult szükségesnek.

A bajnoki jó szereplést (meg azt, hogy a csapat ez idén VVK döntőt játszhatott és megnyerte az MNK-t) elősegítette, hogy Bene és Göröcs személyében a csapat két részében is akad egy-egy vezéregyéniség, vagy mondjuk így: játékmester. S ha a közvetlen védelemben pillanatnyilag nem is tudunk megnevezni ilyen játékost, a védelem tagjait sem marasztalhatjuk el, hiszen egy-két „rövidzárlat” kivételével a védelem is feladata magaslatán állt.

Osztályozókönyvünket egész évben vezettük, s ebben – munkatársaink és vidéki tudósítóink jelentései alapján – számokkal rögzítettük a fiúk teljesítményét. Egy-egy esetben előfordulhat ugyan egy kis tévedés, valami kis eltérés az osztályzat és a tényleges játék között, éves viszonylatban azonban feltétlenül „kijön” a valóság, a reális eredmény. Szerintünk az újpesti játékosok sorrendje 1969-ben, teljesítményeik alapján:

1. Bene Ferenc
2. Göröcs János
3. Szentmihályi Antal
4. Zámbó Sándor
5.-6. Solymosi Ernő és Dunai III. Ede

A többiek osztályzata között már csak századnyi különbségek vannak, tehát a leghelyesebb, ha így állapítjuk meg a sorrendet:

7.-12. Bánkuti István, Dunai II. Antal, Fazekas László, Káposzta Benő, Nagy László, Noskó Ernő.

Ezen a rangsoron az utolsó mérkőzés lényegileg már aligha változtat.

Baróti Lajos mesteredző a harmadik évet tölti az Újpesti Dózsában. Évről-évre javította a csapat teljesítményét, neki köszönhető, hogy a lila-fehér gárda a legstílusosabb, legeredményesebb, igazi támadó labdarúgást játssza hazánkban. Nemcsak szakmai felkészültsége, tudása alapján, hanem pedagógiai, nevelő érzéke, képzettsége révén is a régi, nagy edzők, a Tóth –Potya Istvánok, Bukovi Mártonok legméltóbb utódjának tartjuk." – Dunai Ede
 

Friss: Az Újpest élő legendája, Göröcs János újabb elismerésben részesült, amelyről az UTE Baráti Kör közösségi oldalán számolt be: 

"Alig egy hónapja, hogy élő legendánkat, Titi bácsit Príma Primissima Díjra jelölték, míg a tegnapi napon a MOB Fair Play Bizottsága életmű díjjal jutalmazta kiemelkedő tevékenységét. Kiváló csatárunk példaértékű hozzáállása és elhivatottsága előtt mi is fejet hajtunk! Gratulálunk, Titi bácsi!"

Forrás és borítókép:  Facebook.com/UTE Baráti Kör